1. Vemhességi idõ. Állandóként használhatjuk, nincs befolyásunk rá, bár fajtánként, eltérõ lehet. A magyartarkánál és keresztezéseiben reálisan számolhattunk 285 nappal, - ahogy az a régebbi könyvekben is megtalálható. Mára az intenzív tejelõ fajták - Holstein friz - térhódításával, ez az idõ lerövidült. Ma általában 270-275 nappal számolnak. 2. Szerviz periódus. Az újravemhesítéshez szükséges idõt jelenti. A vemhességi idõ és a szervíz periódus összege adja meg a két ellés közötti idõt. Mivel a vemhesség ideje állandó, befolyásunk csak erre lehet. Két szakaszra oszthatjuk. Az elsõ az involuciós idõszak, amikor a méh anatómiai, élettani regenerációja megtörténik. Ennek az elsõ három hete alatt a morfológiai visszaalakulások, majd a következõ három hétben pedig az élettani regeneráció fejezõdik be. Az involuciós idõszakban az a feladatunk, hogy a normális regeneráció idõben megtörténjen. Ne csússzon el idõben ez a fázis. Magzatburok visszatartás, ellési szövõdmények, anyagforgalmi zavarok, vitamin-, ásványanyag hiány miatt elhúzódhat az involució, nem, vagy csak késve indul meg a petefészek aktivitás.
Ha egy évben egy tehénnek kb. 39. héten van csecsemője, a következő évben pontosan 39. héten, pontosan egy évvel később. A tehenek teherbe esése érdekében gyakran alkalmaznak manuális spermainjekciót, de a bika szokásos tehénnel történő párosítása révén is megtörténik. Szülés után mennyire lesz képes tehén ismét teherbe esni? Számos tényezőtől függ, mint például a rohadt idő, az ellés és a test állapota, ha van voltak-e bármilyen problémája az ellési folyamatban és kielégítő az étkezési rutin. A 4 év alatti, 1–9-es skála alatti állapotban történő ellésnél a teheneknél általában hosszabb a blues-intervallum. A fenyő-borjú teheneknél meghosszabbított babakék interimek figyelhetők meg. Sőt, azoknál a teheneknél, amelyek a barlangászat nyomán testhelyzetbe és formába kerülnek, hosszabb ideig tartanak a babakékek. Ezért a hústehenekre szánt babakék ideiglenesen 50 és 60 között van. napok. Míg az első borjú tehenek valahol körülbelül tíz nappal hosszabbak lesznek. A tenyészállatok tenyésztési folyamatában a tenyésztőknek tudniuk kell, hogy ehhez speciális szabályok szükségesek.
Az elapasztás után beszüntetjük az abraktakarmány etetését és a tejtermelést serkentő takarmányokat sem kínáljuk már állatainknak. Az ellés előtt 12 nappal a vemhes tehenet az ellető istállóban helyezzük el, ahol az ellést követően még 10 napig fog tartózkodni. Az ellés előtt elő kell készíteni az állatot és környezetét az ellésre. Az állat meg kell tisztítani, le kell mosni és fertőtleníteni és az istállóval is ugyan így kell eljárni. Az ellésnél jelen kell lennie egy gyakorlott dolgozónak, hogy tudjon segíteni a borjú világra hozatalában. Szarvasmarha ellésnél sokszor előfordul komplikáció, ilyenkor állatorvosi beavatkozás is szükséges lehet. Sertés A koca vemhessége átlagosan 115 napig tart, jóval rövidebb ideig, mint a szarvasmarháé. Szélsőséges értékeknek a 112-119 nap tekinthető, ennél több vagy kevesebb napig tartó vemhesség esetén nagyobb esély van az utódok elhullására. A kocák takarmányozásánál figyelni kell több tényezőre is: a vemhesítés előtti időszakban fokozatosan növelni kell a takarmány mennyiségét, ezt szaknyelven flushingnek nevezzük, a vemhesség első 90 napjában fokozódik az anyaállat energiaigénye, így energiában gazdag takarmányra van szüksége, a vemhesség 90. napját követően a nagy energiaigényt magas tápanyagigény váltja fel, e szerint kell változtatni a takarmány összetételén, fialást követően a tejtermelés miatt ismét magas energiatartalmú takarmányt kell adni a kocának.
2013. 02. 19. A két ellés között eltelt idõ a szarvasmarha-tartásban az egyik legfontosabb mérõszám. Akár a húsmarha ágazatban akár a tejelõ tehenészetben, elvárható minden tehéntõl az "évente egy borjú". Húsmarha tenyészetben ez létfontosságú, hiszen ott a fõ produktum a borjú, tehát a termelés gazdaságosságát alapvetõen ez határozza meg. A tejelõ tehenészetben a fõ árucikk a tej. Gazdasági szempontból ezért olyan fontos, hogy a tehenek optimális szinten tejeljenek. Minél távolabb vagyunk az elléstõl, minél több idõ telt el, annál kevesebb tejet ad a tehén. A célunk viszont az, hogy lehetõleg a legmagasabb szinten termeljen az állat. Ez a szint az ellést követõ néhány hónapban a legmagasabb. Ha a két ellés közötti idõ növekszik, igazában az az idõ nõ, amikor a laktáció végén kevés tejet ad a tehén, tehát kézenfekvõnek tûnik, hogy a minél gyakoribb borjazást erõltessük. Ennek azonban megvannak a biológiai és gazdasági határai. Milyen tényezõket kell figyelembe venni a két ellés közötti idõ optimalizálásakor.
Vitaking C Vitamin, 2024